Csapatkarácsony kiscserkész pásztorjátékkal

A várva várt csapatkarácsonyon lehetőségünk volt eddig nem ismert kreatív kézművesek kipróbálására: színes homokból képet, kartonokból karácsonyi üdvözlőlapot vagy WC-papír gurigából betlehemes figurákat barkácsolhattunk.

Ezután a nagycserkészek táboráról készült fantasztikus videót tekinthettük meg, majd rövid sütizés után a kiscserkészek pásztorjátéka következett.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Városmajor Regösnap

Természetesen az idei VárReget sem hagyhattuk ki a kiscserkészekkel.

A Denevér és Kolibri őrsnek lehetősége volt a gobelin kipróbálására, bőr kézművesre, drótokból és gyöngyökből fát készíteni, agyagozni, nemezelni, kitűzőt nyomatni és tollat faragni is.

Köszönjük a szervezést! :)

Őszi rajportya küldetés nélkül?

Az idei őszi rajportyánkra tervezett kirándulást nagy esőzések előzték meg, ezért helyette a Természettudományi Múzeumban kezdtük a hétvégét. Az interaktív játékok mellett élethűen modellezett bogarak, növények és állatok, illetve dinoszauruszok kápráztatták el a kiscserkészeket.

A múzeumból Budakalász felé vettük az irányt, ahol palacsintázás után az Omszki-tó körül kirándultunk.

 Az itt gyűjtött levelekből és termésekből készítettünk kézműveseket.

Az esti mese előtt természeti, hittan és cserkésztudásunkat is mélyítettük.

Nehezen jött álom azonban a kiscserkészek szemére, mert hiányolták az eddig megszokott küldetéseket. Most akkor nem is volt semmi feladat? - kérdezgette Gellért. :)

Azonban miután minden elcsendesedett, titkos éjszakai küldetésre indultunk...

Szeptemberi kirándulás Lemúriában

Vasárnap a Városmajori Jézus Szíve templomba mentünk el közösen szentmisére. A szertartásról kijövet megláttunk egy igazi királylányt, Lemillát. Miután bemutatkoztunk egymásnak kiderült, hogy az ő birodalmának, Lemúriának kapujában állunk.

 

Lemilla királylány szívesen beengedett minket, még játszott is velünk és bizalmasan bevallotta, hogy szerelmes egy helyi hercegbe, Szőkébe. El is kísért minket egy darabon, hogy bemutassa nekünk. 

Szőke minden várakozásunkat felülmúlta, mert nagyon szőke és délceg volt. Ő ellenben keveselte a mi edzettségünket, ezért különböző feladatoknak vetett alá bennünket, hogy megerősödjünk és helyt tudjunk állni a Lemúriában várható további kalandok során. Köszönetet mondtunk a hercegnek és megígértük, hogy segítségéért cserébe közben járunk frigyük érdekében Lemilla édesapjánál, a Királynál.

Reggelizés után neki is indultunk és fogaskerekűvel felértünk a Királyhoz. Személyes találkozóra ugyan nem került sor, de Janó beszélt vele és nagy örömünkre áldását adta Lemilla és Szőke szerelmére. E mellett hátrahagyta nekünk Lemúria titkos térképét, hogy segítségével hazatalálhassunk a szüleinkhez.

Miután sikerült megfejtenünk a mesebeli térképet és betájolnunk jelenlegi helyzetünket, nekivágtunk, hogy meghódítsuk a Zöld Kanyargóst, a Görgeteg Szurdokot és Farkasvölgyet. Utunk során rábukkantunk egy erdei kápolnára, ahol imádkoztunk és rajzzal örökítettük meg ottlétünket.

Az izgalmas túra és erdei játékok után a hegygerincről csúszós sziklák közt a völgybe ereszkedve végül megérkeztünk az 59-es villamoshoz, ami visszahozott minket a szüleinkhez.

Indiánkalandok a Velkey-tanyán

Június 22-én különös levelet kaptak a Tukán őrs tagjai: a Tukanaka törzs meghívta őket otthonukba, hogy együtt ünnepeljék közös totemállatukat, a tukán madarat.

Másnap el is indultak őrsvezetőikkel a Tukanaka törzs otthonába, Kiskinizsre, ahol három indián, törzsük tiszteletbeli tagjaiként fogadta őket. Ennek jeleként együtt készítettünk indián fejdíszeket, ékszereket és ruházatot. Uff.

A másnap reggelt napimádással kezdtük, majd a zászlószertartás után "tukanaka" kántálással táncoltuk körbe a totemfát. Ettől kezdve minden napot így nyitottunk, és minden estét indián tábortűzzel zártunk.

A második napon részt vettünk a törzs hagyományos hadigyakorlatán, hogy bebizonyítsuk, mi is képesek vagyunk a bölényvadászatra, és fejlesszük készségeinket.

A délutáni lelki programon pedig kiderült, hogy az indiánokhoz hasonlóan nem csak fizikailag, de lelkiekben is erősek vagyunk. ASámán megtanította nekünk a szeretet, a bátorság és a segítőkészség fontosságát. Uff. 

A következő napimádás végeztével a Sámán szellemektől ihletetten így szólt: hagyjuk el otthonunk, s induljunk vadászatra, mert hamarosan bölénycsordák érkeznek a vidékre. Sámánunk ugyan elnézte a jeleket és egy bölényt sem láttunk, de nagyon jót kirándultunk! Az esti tűz előtt még megmutattuk, milyen indiánosan tudunk számháborúzni: a fák tetejéről lőttük ki egymást és úgy lopakodtunk, hogy azt még maguk az indiánok is elirigyelték. Uff.

A jó időnek (illetve a reggeli kitartó napimádásainknak) hála másnap vizes játékokat játszottunk, megemlékezve arról, hogy esővel, tavakkal és még mennyi minden jóval ellát bennünket Földanyánk. Délután pedig a helyi állatokkal: bárányokkal, baromfikkal és marhákkal ismerkedtünk. Még tollakat is gyűjtöttünk fejdíszeinkbe!

Az utolsó esti tábortűzön titkos indiánnevekkel ajándékozott meg minket a Törzsfőnök és ezzel hivatalosan is kiérdemeltük helyünket a törzsben. Uff.

Az utolsó napon különleges próbát teljesítettünk, melynek végén elnyertük a kiscserkész nyakkendőt és tukán őrsi pólót is kaptunk. Büszkén és sok-sok élménnyel a hátunk mögött indultunk haza, teljes ünnepi arcfestésben és új egyenruhánkban indultunk haza. Uff.