Másnap el is indultak őrsvezetőikkel a Tukanaka törzs otthonába, Kiskinizsre, ahol három indián, törzsük tiszteletbeli tagjaiként
fogadta őket. Ennek jeleként együtt készítettünk indián fejdíszeket, ékszereket
és ruházatot. Uff.
A másnap reggelt napimádással kezdtük, majd a zászlószertartás után "tukanaka" kántálással táncoltuk körbe a totemfát. Ettől kezdve minden napot így nyitottunk, és minden estét indián tábortűzzel zártunk.
A második napon részt vettünk a törzs hagyományos hadigyakorlatán, hogy bebizonyítsuk, mi is képesek vagyunk a bölényvadászatra, és fejlesszük készségeinket.
A délutáni lelki programon pedig
kiderült, hogy az indiánokhoz hasonlóan nem csak fizikailag, de lelkiekben is
erősek vagyunk. ASámán megtanította nekünk a szeretet, a bátorság és a
segítőkészség fontosságát. Uff.
A következő napimádás végeztével a
Sámán szellemektől ihletetten így szólt: hagyjuk el otthonunk, s induljunk
vadászatra, mert hamarosan bölénycsordák érkeznek a vidékre. Sámánunk ugyan
elnézte a jeleket és egy bölényt sem láttunk, de nagyon jót kirándultunk! Az
esti tűz előtt még megmutattuk, milyen indiánosan tudunk számháborúzni: a fák
tetejéről lőttük ki egymást és úgy lopakodtunk, hogy azt még maguk az indiánok
is elirigyelték. Uff.
A jó időnek (illetve a reggeli
kitartó napimádásainknak) hála másnap vizes játékokat játszottunk, megemlékezve
arról, hogy esővel, tavakkal és még mennyi minden jóval ellát bennünket
Földanyánk. Délután pedig a helyi állatokkal: bárányokkal, baromfikkal és
marhákkal ismerkedtünk. Még tollakat is gyűjtöttünk fejdíszeinkbe!
Az utolsó esti tábortűzön titkos indiánnevekkel ajándékozott meg minket a Törzsfőnök és ezzel hivatalosan is kiérdemeltük helyünket a törzsben. Uff.
Az utolsó napon különleges próbát teljesítettünk, melynek végén elnyertük a kiscserkész nyakkendőt és tukán őrsi pólót is kaptunk. Büszkén és sok-sok élménnyel a hátunk mögött indultunk haza, teljes ünnepi arcfestésben és új egyenruhánkban indultunk haza. Uff.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése