Szeptemberi kirándulás Lemúriában

Vasárnap a Városmajori Jézus Szíve templomba mentünk el közösen szentmisére. A szertartásról kijövet megláttunk egy igazi királylányt, Lemillát. Miután bemutatkoztunk egymásnak kiderült, hogy az ő birodalmának, Lemúriának kapujában állunk.

 

Lemilla királylány szívesen beengedett minket, még játszott is velünk és bizalmasan bevallotta, hogy szerelmes egy helyi hercegbe, Szőkébe. El is kísért minket egy darabon, hogy bemutassa nekünk. 

Szőke minden várakozásunkat felülmúlta, mert nagyon szőke és délceg volt. Ő ellenben keveselte a mi edzettségünket, ezért különböző feladatoknak vetett alá bennünket, hogy megerősödjünk és helyt tudjunk állni a Lemúriában várható további kalandok során. Köszönetet mondtunk a hercegnek és megígértük, hogy segítségéért cserébe közben járunk frigyük érdekében Lemilla édesapjánál, a Királynál.

Reggelizés után neki is indultunk és fogaskerekűvel felértünk a Királyhoz. Személyes találkozóra ugyan nem került sor, de Janó beszélt vele és nagy örömünkre áldását adta Lemilla és Szőke szerelmére. E mellett hátrahagyta nekünk Lemúria titkos térképét, hogy segítségével hazatalálhassunk a szüleinkhez.

Miután sikerült megfejtenünk a mesebeli térképet és betájolnunk jelenlegi helyzetünket, nekivágtunk, hogy meghódítsuk a Zöld Kanyargóst, a Görgeteg Szurdokot és Farkasvölgyet. Utunk során rábukkantunk egy erdei kápolnára, ahol imádkoztunk és rajzzal örökítettük meg ottlétünket.

Az izgalmas túra és erdei játékok után a hegygerincről csúszós sziklák közt a völgybe ereszkedve végül megérkeztünk az 59-es villamoshoz, ami visszahozott minket a szüleinkhez.