KKK a Négyszögletű Kerek Erdőben

Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült oroszlán, Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl és Vacskamati egyszerre kiabáltak Mikkamakkához, aki ezért befogta a fülét.

- Te meg Maminti lesztek a döntőbírók!

- Miféle döntőbírók?

Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa és Ló Szerafin, a kék paripa is csatlakozott:

- Te meg Maminti lesztek a döntőbírók!

- Éntőlem megszakadhattok az ordibálásban - mondta Mikkamakka -, addig úgysem veszem el a kezem a fülemről, amíg nem kezdtek csendesen és egyenként beszélni.

- Arról van szó, kérlek szépen, hogy Bruckner Szigfrid azt állítja, ő itt a legnagyobb költő - kezdte Aromo. - Egyszóval henceg...

- Még hogy én hencegek! - Bruckner Szigfrid.

- Elhatároztuk hát - folytatta Aromo -, hogy versenyt rendezünk. Mindenki költ egy verset, és a végén te meg Maminti, a kicsi zöld tündér eldöntitek, hogy ki kapja az első díjat.

- Jól van - mondta Mikkamakka. - Ki akar versenyezni?

Mindenki jelentkezett, aztán papírt és tollat ragadtak.

Elsőként Szörnyeteg Lajos állt fel elszavalni a verset.

- A múltkor Mikkamakkával

Fát vágni mentünk az erdőre,

De olyan szerencsétlenül dőlt

A fa, hogy Dömdödöm alászorult.

A többiek kifütyölték, lehurrogták szegényt.

- Ez nem is vers! - Bruckner Szigfrid.

- Miért ne lenne vers? Miért nem vers? Miért nem vers? - Szörnyeteg Lajos.

- Csak! - Mikkamakka.

Másodikként Bruckner Szigfrid szavalt.

-Anyám tyúkja..

- Állj! - kiabálta Mikkamakka. - Ezt nem te írtad, hanem Petőfi Sándor. Saját költeményt adj elő!

- Jól van… Apám tyúkja: írta Bruckner Szigfrid. Ej tyúkapó, mi a kő…

- Csalás! Csalás! - kiabálták a többiek.

- Halljuk a következőt! - Mikkamakka.

Nagy Zoárd következik.

-Legszebb állat az anakonda,

de nem tudja ezt ama konda,

ha ráterelnék ama kondát,

széttiporná az anakondát.

- Ugyan, miféle vers ez! - mondta szemrehányóan Aromo. - Ilyen erővel azt is mondhattad volna:

Legszebb állat az anacsorda,

de nem tudja ezt ama csorda,

ha ráterelnék ama csordát,

széttiporná az anacsordát.

-És mégis mi a csuda az az anacsorda? - kérdezte Nagy Zoárd.

-Ugyanaz, mint az anakonda: azaz semmi - válaszolt Aromo.

- Az anakonda igenis egy létező állat. Ha nem hiszitek, nézzétek meg egy kislexikonban.

Mikkamakka és Marminti elő is vesznek egy kislexikont.

- Anakonda (Eunectes murinus): állat, tíz métert is elérő, dél-amerikai óriáskígyó. Áldozatát körülgyűrűzi és összeroppantja. - Olvasta fel hangosan Maminti, a kicsi zöld tündér a többieknek.

- Akkor Nagy Zoárd versét elfogadjuk. Jöhet a következő! - Mikkamakka.

Ló Szerafin állt fel és sétált középre.

- Ha elpusztul a tulok,

szarvából lesz a tülök,

de ha én elpüsztülök,

belőlem nem lesz tulok.

- Hát az biztos - kiabálták a többiek -, mert már most egy nagy tulok vagy!

- Még hogy elpüsztülök - nevetett Bruckner Szigfrid. - Elpüsztülök a rühügéstől.

- Csend legyen! - kiáltott Mikkamakka. - Ki következik?

- Én - mondta Vacskamati. - Egy egészen rövid verset írtam.

- Halljuk!

Szerda ablakában

csütörtök ül,

és ordít

csütörtökül.

Egy darabig csend volt, aztán Szörnyeteg Lajos megkérdezte:

- Miért csütörtökül ordít?

- Mert csütörtök - mondta Vacskamati -, ha péntek, péntekül ordítana.

- Halljuk Aromót! - mondta Mikkamakka.

Aromo rázendített:

-balúmbaká bög ö fin

bilambúka bág ö fön

bölimbakú bag á fön

bölömbika búg a fán

- Ez semmi - mondta Ló Szerafin -, így egy gyerek is tud verset csinálni, ha ugyan ez egyáltalán vers.

- Rendben - mondta Aromo -, de a módszer, ahogy a verset írtam, mégis az én találmányom.

- Ez igaz - hagyták helyben a többiek.

- Találmánynak nem rossz - epéskedett Nagy Zoárd -, csak versnek.

- Halljuk az utolsó versenyzőt!

Nagy pironkodva előállt Dömdödöm, akiről mindenki tudja, hogy csak annyit tud mondani, dömdödöm. Így szavalt:

Dömdödöm, dömdödöm,

dömdö-dömdö-dömdödöm

- Nem ér! - Bruckner Szigfrid. - Ennek nincs is semmi értelme! - csatlakozott hozzá Aromo.

- Nono - mondta Mikkamakka -, csak azért kiabáltok, mert nem tudjátok, mit jelent Dömdödöm verse.

- Miért, mit jelent?

- Azt, hogy mindannyiunkat nagyon szeret.

- Engem is? - kérdezte “gyanakodva” Bruckner Szigfrid.

- Persze, téged név szerint is megemlített - válaszolt Mikkamakka.

- Éljen Dömdödöm - kiáltott Bruckner Szigfrid -, adjuk neki az első díjat!

- Adjuk! - kiabálják a többiek.

Mikkamakka és Maminti egy babérkoszorút helyez Dömdödöm fejére.

- Te győztél - mondták neki.

Dömdödöm boldogan elindul az erdő felé, és fennhangon dúdolgatja a győztes verset.

Dömdödöm, dömdödöm,

dömdö-dömdö-dömdödöm.

[ez nem az eredeti Lázár Ervin féle történet, hanem egy rövidített, egyszerűsített verzió]