2015. március 28., szombat

KKK a Négyszögletű Kerek Erdőben

Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült oroszlán, Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl és Vacskamati egyszerre kiabáltak Mikkamakkához, aki ezért befogta a fülét.
- Te meg Maminti lesztek a döntőbírók!
- Miféle döntőbírók?


Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa és Ló Szerafin, a kék paripa is csatlakozott:
- Te meg Maminti lesztek a döntőbírók!
- Éntőlem megszakadhattok az ordibálásban - mondta Mikkamakka -, addig úgysem veszem el a kezem a fülemről, amíg nem kezdtek csendesen és egyenként beszélni.
- Arról van szó, kérlek szépen, hogy Bruckner Szigfrid azt állítja, ő itt a legnagyobb költő - kezdte Aromo. - Egyszóval henceg...
- Még hogy én hencegek! - Bruckner Szigfrid.
- Elhatároztuk hát - folytatta Aromo -, hogy versenyt rendezünk. Mindenki költ egy verset, és a végén te meg Maminti, a kicsi zöld tündér eldöntitek, hogy ki kapja az első díjat.
- Jól van - mondta Mikkamakka. - Ki akar versenyezni?
Mindenki jelentkezett, aztán papírt és tollat ragadtak.
Elsőként Szörnyeteg Lajos állt fel elszavalni a verset.
- A múltkor Mikkamakkával
Fát vágni mentünk az erdőre,
De olyan szerencsétlenül dőlt
A fa, hogy Dömdödöm alászorult.


A többiek kifütyölték, lehurrogták szegényt.
- Ez nem is vers! - Bruckner Szigfrid.
- Miért ne lenne vers? Miért nem vers? Miért nem vers? - Szörnyeteg Lajos.
- Csak! - Mikkamakka.
Másodikként Bruckner Szigfrid szavalt.
-Anyám tyúkja..
- Állj! - kiabálta Mikkamakka. - Ezt nem te írtad, hanem Petőfi Sándor. Saját költeményt adj elő!
- Jól van… Apám tyúkja: írta Bruckner Szigfrid. Ej tyúkapó, mi a kő…
- Csalás! Csalás! - kiabálták a többiek.
- Halljuk a következőt! - Mikkamakka.
Nagy Zoárd következik.
-Legszebb állat az anakonda,
de nem tudja ezt ama konda,
ha ráterelnék ama kondát,
széttiporná az anakondát.


- Ugyan, miféle vers ez! - mondta szemrehányóan Aromo. - Ilyen erővel azt is mondhattad volna:
Legszebb állat az anacsorda,
de nem tudja ezt ama csorda,
ha ráterelnék ama csordát,
széttiporná az anacsordát.

-És mégis mi a csuda az az anacsorda? - kérdezte Nagy Zoárd.
-Ugyanaz, mint az anakonda: azaz semmi - válaszolt Aromo.
- Az anakonda igenis egy létező állat. Ha nem hiszitek, nézzétek meg egy kislexikonban.
Mikkamakka és Marminti elő is vesznek egy kislexikont.
- Anakonda (Eunectes murinus): állat, tíz métert is elérő, dél-amerikai óriáskígyó. Áldozatát körülgyűrűzi és összeroppantja. - Olvasta fel hangosan Maminti, a kicsi zöld tündér a többieknek.
- Akkor Nagy Zoárd versét elfogadjuk. Jöhet a következő! - Mikkamakka.


Ló Szerafin állt fel és sétált középre.
- Ha elpusztul a tulok,
szarvából lesz a tülök,
de ha én elpüsztülök,
belőlem nem lesz tulok.

- Hát az biztos - kiabálták a többiek -, mert már most egy nagy tulok vagy!
- Még hogy elpüsztülök - nevetett Bruckner Szigfrid. - Elpüsztülök a rühügéstől.
- Csend legyen! - kiáltott Mikkamakka. - Ki következik?


- Én - mondta Vacskamati. - Egy egészen rövid verset írtam.
- Halljuk!
Szerda ablakában
csütörtök ül,
és ordít
csütörtökül.

Egy darabig csend volt, aztán Szörnyeteg Lajos megkérdezte:
- Miért csütörtökül ordít?
- Mert csütörtök - mondta Vacskamati -, ha péntek, péntekül ordítana.
- Halljuk Aromót! - mondta Mikkamakka.
Aromo rázendített:
-balúmbaká bög ö fin
bilambúka bág ö fön
bölimbakú bag á fön
bölömbika búg a fán

- Ez semmi - mondta Ló Szerafin -, így egy gyerek is tud verset csinálni, ha ugyan ez egyáltalán vers.
- Rendben - mondta Aromo -, de a módszer, ahogy a verset írtam, mégis az én találmányom.
- Ez igaz - hagyták helyben a többiek.
- Találmánynak nem rossz - epéskedett Nagy Zoárd -, csak versnek.


- Halljuk az utolsó versenyzőt!
Nagy pironkodva előállt Dömdödöm, akiről mindenki tudja, hogy csak annyit tud mondani, dömdödöm. Így szavalt:
Dömdödöm, dömdödöm,
dömdö-dömdö-dömdödöm

- Nem ér! - Bruckner Szigfrid. - Ennek nincs is semmi értelme! - csatlakozott hozzá Aromo.
- Nono - mondta Mikkamakka -, csak azért kiabáltok, mert nem tudjátok, mit jelent Dömdödöm verse.
- Miért, mit jelent?
- Azt, hogy mindannyiunkat nagyon szeret.
- Engem is? - kérdezte “gyanakodva” Bruckner Szigfrid.
- Persze, téged név szerint is megemlített - válaszolt Mikkamakka.
- Éljen Dömdödöm - kiáltott Bruckner Szigfrid -, adjuk neki az első díjat!
- Adjuk! - kiabálják a többiek.
Mikkamakka és Maminti egy babérkoszorút helyez Dömdödöm fejére.
- Te győztél - mondták neki.
Dömdödöm boldogan elindul az erdő felé, és fennhangon dúdolgatja a győztes verset.
Dömdödöm, dömdödöm,
dömdö-dömdö-dömdödöm.


[ez nem az eredeti Lázár Ervin féle történet, hanem egy rövidített, egyszerűsített verzió]

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése