Tavaszi rajportya Balatóniában

Csobánc király fiai és leányai egy szombat reggelen kísérték el a Tukán őrs tagjait hazájukba, Balatóniába. A király bár nem lehetett velük, üzenetét átadta a kiscserkészeknek a vonat egyik kalauza: nagyon várja jöttüket, Balatóniában azonban csak a boszorkány üres házában tudnak megszállni.

Félve hát, de Balatóniába érve bevették a boszorkány házát. Miután lepakoltak és megreggeliztek, újabb üzenet várt rájuk: a király elmesélte, hogyan átkozta meg őt a boszorkány és hogyan tört darabokra a koronája. Feladatul adta a Tukán őrsnek, hogy keressék meg a korona darabjait és illesszék őket össze, így visszaadva a király hatalmát és Balatónia jólétét.

El is indultak, hogy felkeressék Janó királyfit, hogy ő is segítsen a koronadarabok keresésében. Janó királyfi azonban nem hitt a tukánok rátermettségében, ezért próbának vetette alá őket: váltóversenyekben, nyilazásban és játékokban tette próbára ügyességüket.

Miután megbizonyosodott róla, hogy érdemes nekivágni a kalandnak, együtt megebédeltek és útnak is indultak. Hamarosan meg is találták az első koronadarabot, melyhez küldetés tartozott: a bizalom küldetése. Bekötött szemmel kellett egymás után lépdelni. Habár párszor elestek, sikerült eljutni a második koronadarabhoz: a vidámság koronájához. Itt megnevettető előadást kellett összeállítani, ami természetesen sikerült is. 

Így haladt tovább a Tukán őrs a bizalom és vidámság után a türelem, bátorság, szépség és emlékezés küldetését teljesítve a célig. A célban (egy balatoni lelátó) sikerült összetenni a darabokat, így új életet adni a koronának. Naplementéig maradt kint a Tukán őrs, majd visszatért a boszorkány házához, ami azonban nem üresen várta őket…

Minden tagnak minden bátorságát össze kellet szednie, hogy újra belépjenek a kunyhóba, melyben nagy meglepetésükre maga a király fogadta őket. Az nagyon megörült a koronának és hálából vacsorát készített a tukánoknak és az esti tábortűznél is velük maradt.

Fáradtan és nem minden kaland nélkül tért nyugovóra a sok bátor kiscserkész.

KKK a Négyszögletű Kerek Erdőben

Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült oroszlán, Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl és Vacskamati egyszerre kiabáltak Mikkamakkához, aki ezért befogta a fülét.

- Te meg Maminti lesztek a döntőbírók!

- Miféle döntőbírók?

Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa és Ló Szerafin, a kék paripa is csatlakozott:

- Te meg Maminti lesztek a döntőbírók!

- Éntőlem megszakadhattok az ordibálásban - mondta Mikkamakka -, addig úgysem veszem el a kezem a fülemről, amíg nem kezdtek csendesen és egyenként beszélni.

- Arról van szó, kérlek szépen, hogy Bruckner Szigfrid azt állítja, ő itt a legnagyobb költő - kezdte Aromo. - Egyszóval henceg...

- Még hogy én hencegek! - Bruckner Szigfrid.

- Elhatároztuk hát - folytatta Aromo -, hogy versenyt rendezünk. Mindenki költ egy verset, és a végén te meg Maminti, a kicsi zöld tündér eldöntitek, hogy ki kapja az első díjat.

- Jól van - mondta Mikkamakka. - Ki akar versenyezni?

Mindenki jelentkezett, aztán papírt és tollat ragadtak.

Elsőként Szörnyeteg Lajos állt fel elszavalni a verset.

- A múltkor Mikkamakkával

Fát vágni mentünk az erdőre,

De olyan szerencsétlenül dőlt

A fa, hogy Dömdödöm alászorult.

A többiek kifütyölték, lehurrogták szegényt.

- Ez nem is vers! - Bruckner Szigfrid.

- Miért ne lenne vers? Miért nem vers? Miért nem vers? - Szörnyeteg Lajos.

- Csak! - Mikkamakka.

Másodikként Bruckner Szigfrid szavalt.

-Anyám tyúkja..

- Állj! - kiabálta Mikkamakka. - Ezt nem te írtad, hanem Petőfi Sándor. Saját költeményt adj elő!

- Jól van… Apám tyúkja: írta Bruckner Szigfrid. Ej tyúkapó, mi a kő…

- Csalás! Csalás! - kiabálták a többiek.

- Halljuk a következőt! - Mikkamakka.

Nagy Zoárd következik.

-Legszebb állat az anakonda,

de nem tudja ezt ama konda,

ha ráterelnék ama kondát,

széttiporná az anakondát.

- Ugyan, miféle vers ez! - mondta szemrehányóan Aromo. - Ilyen erővel azt is mondhattad volna:

Legszebb állat az anacsorda,

de nem tudja ezt ama csorda,

ha ráterelnék ama csordát,

széttiporná az anacsordát.

-És mégis mi a csuda az az anacsorda? - kérdezte Nagy Zoárd.

-Ugyanaz, mint az anakonda: azaz semmi - válaszolt Aromo.

- Az anakonda igenis egy létező állat. Ha nem hiszitek, nézzétek meg egy kislexikonban.

Mikkamakka és Marminti elő is vesznek egy kislexikont.

- Anakonda (Eunectes murinus): állat, tíz métert is elérő, dél-amerikai óriáskígyó. Áldozatát körülgyűrűzi és összeroppantja. - Olvasta fel hangosan Maminti, a kicsi zöld tündér a többieknek.

- Akkor Nagy Zoárd versét elfogadjuk. Jöhet a következő! - Mikkamakka.

Ló Szerafin állt fel és sétált középre.

- Ha elpusztul a tulok,

szarvából lesz a tülök,

de ha én elpüsztülök,

belőlem nem lesz tulok.

- Hát az biztos - kiabálták a többiek -, mert már most egy nagy tulok vagy!

- Még hogy elpüsztülök - nevetett Bruckner Szigfrid. - Elpüsztülök a rühügéstől.

- Csend legyen! - kiáltott Mikkamakka. - Ki következik?

- Én - mondta Vacskamati. - Egy egészen rövid verset írtam.

- Halljuk!

Szerda ablakában

csütörtök ül,

és ordít

csütörtökül.

Egy darabig csend volt, aztán Szörnyeteg Lajos megkérdezte:

- Miért csütörtökül ordít?

- Mert csütörtök - mondta Vacskamati -, ha péntek, péntekül ordítana.

- Halljuk Aromót! - mondta Mikkamakka.

Aromo rázendített:

-balúmbaká bög ö fin

bilambúka bág ö fön

bölimbakú bag á fön

bölömbika búg a fán

- Ez semmi - mondta Ló Szerafin -, így egy gyerek is tud verset csinálni, ha ugyan ez egyáltalán vers.

- Rendben - mondta Aromo -, de a módszer, ahogy a verset írtam, mégis az én találmányom.

- Ez igaz - hagyták helyben a többiek.

- Találmánynak nem rossz - epéskedett Nagy Zoárd -, csak versnek.

- Halljuk az utolsó versenyzőt!

Nagy pironkodva előállt Dömdödöm, akiről mindenki tudja, hogy csak annyit tud mondani, dömdödöm. Így szavalt:

Dömdödöm, dömdödöm,

dömdö-dömdö-dömdödöm

- Nem ér! - Bruckner Szigfrid. - Ennek nincs is semmi értelme! - csatlakozott hozzá Aromo.

- Nono - mondta Mikkamakka -, csak azért kiabáltok, mert nem tudjátok, mit jelent Dömdödöm verse.

- Miért, mit jelent?

- Azt, hogy mindannyiunkat nagyon szeret.

- Engem is? - kérdezte “gyanakodva” Bruckner Szigfrid.

- Persze, téged név szerint is megemlített - válaszolt Mikkamakka.

- Éljen Dömdödöm - kiáltott Bruckner Szigfrid -, adjuk neki az első díjat!

- Adjuk! - kiabálják a többiek.

Mikkamakka és Maminti egy babérkoszorút helyez Dömdödöm fejére.

- Te győztél - mondták neki.

Dömdödöm boldogan elindul az erdő felé, és fennhangon dúdolgatja a győztes verset.

Dömdödöm, dömdödöm,

dömdö-dömdö-dömdödöm.

[ez nem az eredeti Lázár Ervin féle történet, hanem egy rövidített, egyszerűsített verzió]

Téli tábor Scooby Doo-val

Az idei téli tábor is Isaszegen volt, melyen a nagycserkészek mellett a kiscserkészek is részt vettek, méghozzá (az akkori) teljes létszámmal.

Isaszegen találkoztunk Scooby Doo-val és barátaival, akik szokás szerint épp egy bűntény felderítésén fáradoztak. Az isaszegi falusiak ugyanis meg voltak rettenve a köztük terjengő vámpíros históriáktól, habár a vámpírokat még nem látta senki? Megpróbáltunk segíteni Scooby Doo-nak azzal, hogy kikérdeztük a „helyi plébánost”, kocsmatölteléket, motelt építő üzletembert, ministránst és még sok más szereplőt, arról, hogy mit tud. Végül kiderült, hogy nincsenek is vámpírok a környéken, csak a vámpíroktól való félelmet és a históriák keltette turisztikai érdeklődést kívánta kihasználni a kevés hívőt magáénak tudó plébános, illetve az üzletember. (A történeket a plébános kezdte el terjeszteni.)

A nyomozós délelőtt után még sok program várt ránk: kirándulás, esti „tűz”, sportnap és persze sok-sok játék. Az utolsó napon sok élménnyel és egy S betűs – mint Scooby Doo – medálkával térhettünk haza. 

Csapatkarácsony

Az év utolsó programjára, a Csapatkarácsonyra közösen díszítettük fel a hittantermet: a karácsonyi díszgömbök, fényfüzérek és gyertyák mellett a sok-sok csapattag jelenléte teremtette meg a karácsonyi hangulatot.

Közösen meghallgatunk egy karácsonyi történet, majd kisebb csoportokban megosztottuk egymással, mit is jelent számunkra a karácsony; társasoztunk és megnéztük a kószák betlehemesét. Mint minden évben, most is húzott minden őrs valamilyen másik őrsöt, akinek ajándékot kellett készítenie. Mi a Sólyom őrsöt húztuk: tiktakkos dobozokba töltött fűszercsomagot kaptak tőlünk. 

Minket a Holló őrs (vezetőségi őrs) húzott, akik egy tukán plüssöt és hozzá egy feladatot adtak: minden őrsgyűlésről másnak kell hazavinnie és el kell neveznünk a plüssállatot. (Azóta is éltetjük ezt a feladatot. J)

A karácsonyozást az esti szentmisével zártuk.

Városvetélkedő a csapatnapon

Október 19-én fergeteges városvetélkedő indította a csapatnapot. Budapest terei és ligetei közt barangolva felfedeztünk új játszótereket; megemlékeztünk fiatal hősökről a Terror házánál; és persze a küldetések mellett játszottunk és fagyiztunk is.

A városvetélkedő elvezetett minket a budai Kapisztrán térre, ahol a csapat többi őrsével találkozva közösen ünnepeltük, hogy a 293. sz. Szent Kapisztrán cserkészcsapathoz tartozhatunk. A programot természetesen az elmaradhatatlan „Kapisztrán – üvöltés” pecsételte.

Reméljük, a jövőben egyre több kiscserkész tud majd részt venni ezen az oly fontos csapatprogramon.

Őszi rajportya és titokzatos levelek

A szép idővel megáldott, de szokásosnak induló őszi rajportyánk rendjét megszakította egy titkos levél "E. Sz."-től. Gellérttel és Melittával a vezetők éppen játszottak, mikor az érkezett üzenet erdei küldetésre invitálta a kiscserkész rajt. Fel is kerekedtünk és E. Sz. kérésére a legközelebbi HÉV-megálló fái között megkerestük az első feladat szövegét.

Az egyik fára felakasztva Melitta találta meg a üzenetet, melyhez temperák is tartoztak. Feladatunk egymás kifestése volt erdei álarcba, hogy így beleolvadhassunk a környezetünkbe. A következő állomás már a közeli erdőben várt minket.

Ehhez hasonlóan haladtunk egyre beljebb és beljebb az erdőben, sok-sok izgalmas küldetést teljesítve: nagyítóval meglestük a talaj életét; megkerestük az élővilágba nem illő mesterséges tárgyakat, matricákat (melyeket meg is tarthattunk); bekötött szemmel megtapogattuk és így felfedeztük a mohák izgalmas világát és az erdő hangjait is meghallgattuk. Közben találkoztunk lovakkal és kutyákkal is, a kaland végére pedig az is kiderült, hogy a küldetések kézbesítője E. Sz., vagyis az Erdő Szellemei voltak, akik jutalmul szorgalmunkért, az "Erdő Gyermekeivé" fogadtak bennünket.

Az utolsó állomásnál gyümölcsöket és csokit rejtettek el nekünk előre, így az út végén megérdemelten eszegettünk és pihentük. Hazafelé is sokat játszottunk és másnap, a nap emlékét őrizendő, minden részt vevő kapott egy-egy levélmedált új nyakkendőgyűrűjére.

Beiratkozás

A beiratkozást minden csapattag várva várta, hiszen ez az első alkalom a nyári tábor után, amikor viszont láthatjuk egymást. A kiscserkészek létszáma is majdnem teljes volt és ketten is csatlakoztak hozzánk: Zsófi és Gellért :) A rajból így összesen tizenketten élvezhettük a játékokat a hittanteremben.

A napot a beiratkozás hivatalos része zárta: a megbízatások kiosztása. Megtudtuk, hogy a kiscserkészektől sokan a nagycserkészetbe léphetnek, hála az új őrsvezetőknek. Borókának, Saroltának, Julcsinak, Bálintnak, Gergőnek és Zsombinak nagyon szép évet kívánunk! Ezután is bármikor számíthatnak volt kcs vezetőikre! ;)